Új szakmai kézikönyv jelent meg, amely a szőlő aranyszínű sárgasága megelőzésének egy eddig kevésbé részletezett, mégis gyakorlati szempontból fontos pontját helyezi fókuszba. Általában annyit hallunk róla, hogy az állomány jó kondíciójának fenntartása fontos, mert a növény élettani állapota befolyásolhatja a tünetek súlyosságát és a fertőzésre adott válasz hatékonyságát. Az azonban, hogy ez pontosan milyen folyamatokon keresztül érvényesül, és mit jelent a gyakorlatban, egyre több termelőt és szakembert foglalkoztat.

Ez a megközelítés azért érdemel figyelmet, mert a fertőzés kimenetelét a vektor és a kórokozó jelenléte mellett a gazdanövény felkészültségi állapota is meghatározza. A szemlélet a jelenlegi integrált védekezési rendszert egy releváns és időszerű szakmai iránnyal egészíti ki. Jelentőségét tovább növeli, hogy a növényi védekezési reakciók aktiválása mára gyakorlati szempontból is elérhető technológiai elemmé vált, amelynek alkalmazási területei és korlátai egyre pontosabban körvonalazhatók.

Az aranyszínű sárgaság terjedése elleni hatékony védekezéshez miért elengedhetetlen az integrált szemlélet?

Az eredményes fellépés egyik jelentős szakmai kockázata az, amikor a terjedési folyamat egyetlen elemét kiemelten kezeljük, a többi beavatkozási pont jelentőségét pedig alábecsüljük vagy elhanyagoljuk. A fitoplazma terjedésének sikere ugyanis több tényezőn múlik, és a fertőzési lánc több ponton megszakítható, ezért ezek mindegyikének jelentősége van. Minél több ponton avatkozunk be, annál nagyobb az esélye annak, hogy a terjedés ütemét mérsékeljük, illetve a kórokozó továbbadását megakadályozzuk.

Miért kapjon ebben a rendszerben helyet az immunválaszok aktiválása?

A szőlő saját védekezési rendszerének aktiválása és felkészítése azért értékes eleme az aranyszínű sárgaság elleni integrált védekezésnek, mert olyan beavatkozási pontot jelent, amelyre közvetlen ráhatásunk van. Míg a felhagyott ültetvények, a rejtve maradó fertőzési források vagy a tágabb környezetben fennmaradó vektorpopulációk kezelése gyakran elhúzódó, részben külső szereplőktől is függő folyamat, addig a saját ültetvény növényélettani állapotának alakítása helyben tervezhető, időzíthető és megvalósítható.

Ez a technológiai elem még inkább felértékelődik egy olyan kórokozó esetében, amely ellen nem áll rendelkezésre közvetlen növényvédőszeres megoldás; a gazdanövény felkészítettségi állapotának javításával azonban csökkenthető lehet a fertőzés sikeressége, és ezáltal mérsékelhető a betegség terjedési üteme is.

Mennyire lehet hatékony a növény saját védelmi rendszere?

Azt, hogy a növény saját védekező képessége mennyire lehet hatékony egy adott kórokozóval szemben, jól mutatják a rezisztens növények. Amikor egy növényfajta rezisztens egy bizonyos kórokozóval szemben, az azt jelenti, hogy genetikailag képes a kórokozó jelenlétét felismerni, és erre gyors, összehangolt védekezési választ indítani.

Ilyenkor nem feltétlenül az történik, hogy a kórokozó be sem jut a növénybe, hanem az, hogy a növény képes korlátozni annak megtelepedését, szaporodását és növényen belüli terjedését. Ennek többféle módja lehet. Egyes esetekben a növény hiperszenzitív reakciót indít, amelynek következtében az érintett sejtek rövid időn belül elpusztulnak, és ezzel együtt a kórokozó terjedése is helyben korlátozódhat. Más esetekben antimikrobiális hatású anyagokat termel, megerősíti a sejtfalakat, módosítja a helyi anyagcserét, és olyan fizikai, illetve biokémiai gátakat épít ki, amelyek korlátozzák a kórokozó felszaporodását és szétterjedését.

A rezisztencia tehát nem egyetlen védekezési reakciót jelent, hanem több folyamat összehangolt működését. A rezisztens növények példája arra mutat rá, hogy a fertőzés kimenetelében a kórokozó jelenléte mellett a gazdanövény válaszkészsége is meghatározó szerepet játszik. Fontos, hogy a növény milyen gyorsan ismeri fel a veszélyt, milyen intenzíven indítja el a védekezési jelátvitelt, és rendelkezésére állnak-e azok az anyagcsere-feltételek, amelyekkel a válaszreakciókat végig tudja vinni. Minél korábban és minél összehangoltabban indul a védekezési válasz, annál nagyobb az esély arra, hogy a kórokozó szaporodása és terjedése korlátozható legyen.

Néha hallani arról, hogy rezisztens növény is mutathat betegség tüneteket. Ez lehetséges?

A rezisztencia nem minden esetben jelent teljes tünetmentességet. Inkább azt jelenti, hogy a növény az adott kórokozóval szemben gyorsabban és hatékonyabban képes védekezni. Ezért a fertőzés vagy ki sem alakul látható formában, vagy enyhébb tünetekkel jár, mert a növény képes időben korlátozni a kórokozó felszaporodását és terjedését.

Erős kórokozónyomás mellett rezisztens növényen is megjelenhetnek tünetek, mert ilyenkor egyszerre több fertőzési ponton kell működésbe lépnie a védekezésnek. Az is gyengítheti a választ, ha a növényt közben más stresszhatások is terhelik, például vízhiány, hőstressz, tápanyaghiány vagy a termésképzés nagy energia- és tápanyagigénye. Ilyenkor a védekezés ugyan elindulhat, de a folyamatok végigviteléhez szükséges energia, tápanyagok és védekezési anyagcseretermékek korlátozottabban állnak rendelkezésre.

Ezért a rezisztencia hatékonysága a növény teljes élettani állapotától is függ. A jó válaszkészségű növény védettsége abból ered, hogy gyorsabban reagál, hatékonyabban korlátozza a fertőzést, és megfelelő élettani állapotban akár tünetmentesen, más esetben enyhébb tünetekkel vagy gyorsabb regenerációval vészeli át a fertőzési nyomást.

Mit értünk a növényi védekezés aktiválása alatt?

Rezisztens növényeknél a kórokozó felismerése indítja el a gyors védekezési választ. Indukált rezisztencia esetén ezt a folyamatot támogatjuk: olyan jelanyagokat juttatunk ki, amelyekhez hasonló vegyületeket a növény maga is termelne a kórokozó felismerése után. Ezzel a növényt védekezési készenléti állapotba hozhatjuk, így ha felkészülten találkozik a kórokozóval, gyorsabban és erőteljesebben képes reagálni.

A cél az, hogy a védekezési reakció elindításához szükséges jelanyagok, valamint a folyamatok végigviteléhez szükséges tápelemek, energia és biokémiai vegyületek időben rendelkezésre álljanak. A fitoplazma esetében ez különösen fontos, mert egy késve induló válaszreakció jelentős hátrányt jelenthet a növény számára. Ha a szőlőnek egyszerre kell felismernie a kórokozó jelenlétét, elindítania a védekezési jelátvitelt, és közben előállítania a szükséges anyagcsere-hátteret is, értékes időt veszíthet. Ezen is múlhat, hogy a fitoplazma felszaporodása és terjedése időben korlátozható-e.

Hogyan működhet ez a fitoplazmával szemben?

A szőlő nem passzív elszenvedője sem a kabóca szívogatásának, sem a fitoplazma jelenlétének. Ha a növény válaszkészsége időben aktiválódik, a kabóca táplálkozása nehezebbé, rövidebbé és gyakrabban megszakítottá válhat. Ez azért fontos, mert a fitoplazma átadásához a kabócának el kell érnie, és megfelelő ideig használnia kell a háncsszövetet, amely a fitoplazma növényen belüli élettere.

Ha az átadás mégis megtörténik, a növénynek már a háncsszövetben kell korlátoznia a fitoplazma megtelepedését, felszaporodását és terjedését, ahol nagyobb jelentősége lehet a háncsszövet szintjén működő korlátozó folyamatoknak: a térbeli elhatárolásnak, valamint azoknak a másodlagos anyagcseretermékeknek, antimikrobiális biokémiai vegyületeknek, amelyek a fitoplazma mennyiségét és terjedését mérsékelhetik.

Miért nem elég önmagában az aktiválás?

A gyakorlatban érdemes megkülönböztetni a rezisztencia indukálását és a védekezési folyamatok támogatását. Ez két egymásra épülő, de nem azonos lépés. A rezisztencia indukálása jelanyagokkal történik, és elsősorban azt szolgálja, hogy a válaszreakciók időben elinduljanak. Ezt egészíti ki az energetikai, metabolit- és tápelemháttér támogatása, amely ahhoz szükséges, hogy a megindított reakciók ne gyengüljenek el, ne akadjanak meg, hanem megfelelő időben és intenzitással végbemenjenek.

Mikor érdemes elkezdeni a kezeléseket?

A célzott kezeléseket ideálisan már 3–5 kiterült leveles állapottól érdemes megkezdeni, mert így a növény felkészített állapota még a vektor- és fitoplazmanyomás erősödése előtt biztosabban kialakítható.

Ha ez az előzetes felkészítés elmarad, akkor a rezisztenciát indukáló első kezelést legkésőbb az amerikai szőlőkabóca röpképes alakjainak megjelenésekor célszerű elvégezni, amikor a kórokozó növénybe jutásának kockázata megnő. Gyors válaszreakcióra akkor számíthatunk nagyobb eséllyel, ha a növény a jelanyagot még a fitoplazmával való találkozás előtt, vagy legkésőbb azzal egy időben megkapja. Késői kezdés esetén a védekezési folyamatok energetikai, metabolit- és tápelemhátterének támogatására nagyobb figyelmet kell fordítani.

Mit mutatnak az eddigi kísérletek?

A kísérleti eredmények arra utalnak, hogy ebben a megközelítésben valóban lehetnek tartalékok. Egy FD-re irányuló vizsgálatban az acibenzolar-S-methyl, vagyis a szalicilsav funkcionális analógja, közel 60%-kal csökkentette a vektorral közvetített fertőződés arányát, miközben a már fertőzött tőkék regenerációját nem igazán javította. Ez azt mutatja, hogy az ilyen jellegű kezelések hatása elsősorban megelőző irányban lehet jelentős.

Egy későbbi, háncsszövet-célzású kísérleti biokomplex esetében laboratóriumi körülmények között a kontroll növények 80–90%-os fertőződésével szemben a kezelt növényekben 0–30% közé esett a pozitív növények aránya. Ez arra utal, hogy a védekezési jelátvitel aktiválása mellett annak is jelentősége lehet, hogy a támogató anyagok eljussanak abba a szöveti rendszerbe, ahol maga a fitoplazma él.

A szőlő saját védekezési válaszainak időben történő aktiválása és az anyagcsere-háttér támogatása az integrált védekezés többi elemének megtartása mellett, annak részeként önálló, szakmailag indokolt beavatkozási pontot jelenthet. Éppen ezért időszerű ezt a technológiai irányt a gyakorlatban is tudatosan beilleszteni az aranyszínű sárgaság elleni védekezés rendszerébe.

A könyv az alábbi linken érhető el: https://www.agroformers.hu

A szerzőről:

Tóth Erika növényélettani szemléletű agrárszakértő, az Agroformers alapítója. Munkájának középpontjában a növényélettani stresszmenedzsment, a metabolit-alapú növénytáplálás és a növények védekezési folyamatainak támogatása áll.

A Szerezd vissza a kontrollt szakmai rovat további cikkeit itt éred el:
→ Vissza a rovat főoldalára